Devizapiac sajátosságai

A devizapiac alapvetően egy OTC (Over the Counter), vagyis tőzsdén kívüli piac. Ez annak köszönhető, hogy mint már említettük, a kereskedelmi bankok egymás közötti kereskedése adja az alapját, és mind a mai napig a forgalom kiemelkedő része itt zajlik.

A piac egyik különlegessége, hogy az üzletkötések legnagyobb része úgynevezett Request on Quote, vagyis árkéréses alapon működik. Ez annyit jelent, hogy az üzletelést kezdeményező fél (legyen az bank, vállalat, vagy magánbefektető) ár kéréssel fordul az árjegyző partneréhez, aki mind a Vételi, mind az Eladási oldalt megadja és az ügyfél ezt követően eldöntheti, hogy szeretne-e üzletet kötni.

A valutaváltók hirdető tábláját magunk elé képzelve nem nehéz megérteni a devizaváltás árjegyzői rendszerét. Gyakorlatilag itt is arról van szó, hogy a partner, akivel a devizapiacon üzletelünk, legyen az egy kereskedelmi bank, vagy egy közvetítő brókercég, kétoldali árjegyzést ad. Egy konverziós, vagy spekulatív devizaügylet kezdeményezéséhez tehát nem kell elárulnunk, hogy milyen irányba szeretnénk lépni, mert a partnertől, mind a Vételre, mind pedig az Eladásra kapunk árat. A kettő között természetesen különbség lesz, amit spreadnek nevezünk.

A devizapiacok hatékonysága

A devizapiacot a pénz- és tőkepiacok egyik leghatékonyabb szegmensének tekinthetjük a következők két alapvető tulajdonsága miatt:

Likviditás:

Az előző fejezetben említett óriási forgalom, vagyis nagy likviditás az elsődleges biztosítéka annak, hogy a devizapiac hatékonysága még a többi befektetési piachoz képest is kiemelkedő. Ehhez szorosan hozzákapcsolódik, hogy a résztvevők száma is rendkívül magas, vagyis az egyre gyakoribb cég összeolvadások és tőke növekedések ellenére sem tud olyan kiemelkedő szerepet szerezni senki, hogy Marionett bábuként kötélen rángassa a piacokat.

A folyamatos és sok szereplős kereskedés alapja egy kereskedelmi bankok által elfogadott Etikai Kódex (Code of Conduct), amelyben vállalják egymás felé az árjegyzést a meghatározó devizapárok esetében. Vagyis, ha egy kereskedelmi bank felhív egy másikat annak kereskedési idejében, akkor az vételi és eladási ár jegyezését vállalja. Ezt nevezik árjegyző, vagy „market maker” szerepnek. Mindez megadja azt a lehetőséget, hogy a piacnak minden pillanatban megvan a háttere bármilyen kereskedéshez. Emellett egyre több olyan elektronikus bróker rendszer is a rendelkezésünkre áll, ahol a kétoldali árjegyzés különböző bankok legjobb ajánlataiból tevődik össze, vagyis az árak itt kedvezőbbek is lehetnek, mint egy bank kétoldali árjegyzése esetén.

Bankközi devizapiacnak nevezzük ezt a kereskedési helyszínt, ahol - mint a neve is utal rá - a bankok egymás közötti üzletei születnek. Korábban egy átlagos kisbefektető ehhez a csatornához nem igazán fért hozzá, és többszörösen áttételesen, brókercégek illetve közvetítők segítségével tudott csak megjelenni a devizapiacon. Ugyanakkor a jelentős fejlődésnek, és az online rendszereknek (lásd 4.3 Fejezetben) köszönhetően manapság már bárki kereskedhet ezeken a piacokon is, és szinte ugyanazokat a feltételeket kapja meg, mintha bankként jelenne meg.

Érdekesség: A bankok közötti közvetítés szerepét (természetesen a direkt kapcsolat felvételek mellett) sokáig kizárólag a „Voice Broker”-ek töltötték be, akik direkt telefonvonal és egy hangszóró segítségével folyamatosan kiabálták a legjobb árakat, amit bármely partner adott pillanatban egy szóbeli megbízással felhasználhatott kereskedésre. Mára azonban az elektronikus bróker rendszerek gyorsasága és pontossága minimálisra csökkentette a szerepüket.

24 órás kereskedés:

A másik nagy előnye a devizapiacnak a 24 órás kereskedési lehetőség. Ez elsősorban Bretton Woods-i rendszerre vezethető vissza, amikor a dollár világpénzzé vált, és nem volt olyan ország a földön, ahol ne lehetett volna dollárra váltani a nemzeti valutát. Másrészt annak is köszönhető, hogy nem kell különösebb specifikálás a termékekhez, és a világ minden területén egyformán értelmezik a devizákat, vagyis 1 euró pontosan ugyanúgy egy euró Kolumbiában, mint Nepálban. Ahogy a föld forog, és a nappal (kereskedési idő) halad keletről nyugat felé, úgy minden pillanatban megvannak azok a helyszínek, ahol lehetőség van a kereskedésre. Gyakorlatilag Vasárnap (magyar idő szerint) este 11 órakor, amikor Japánban felébrednek, elindul a devizapiaci kereskedés és egészen péntek este 10 óráig (a new york-i piac bezárásáig) folyamatosan lehetőség van az üzletkötésre.

Ennek a területi mozgásnak megfelelően megvannak azok a pénzügyi központok, ahol a kereskedés főként zajlik. Tokyo, London, New York jelenti a deviza üzletek középpontját az adott időzónákban, de természetesen ennél jóval több helyszínről és szereplővel zajlik a kereskedés.

Ez a két fontos tényező, lehetővé teszi azt, hogy az árfolyamok néhány nagyon különleges esettől eltekintve folytonos mozgásban vannak. Nincsenek szintek, amiket átugrik az árfolyam, a változás folyamatosan történik. Egy kicsit morbid példával egy repülőgép zuhanásához hasonlítható a helyzet, hiszen itt is méterről méterre láthatjuk a változást függetlenül attól, hogy a magasság vesztése, milyen gyorsan történik.

Mivel nincs a napok között zárás és nyitás sem, a tőzsdékkel ellentétben az sem fordulhat elő, hogy máshol nyit ki a piac, mint ahol előző napon bezárt. Ez alól kivétel a hétvége, amikor a devizapiac is zárva tart, de itt is csak nagyon ritkán fordul elő, hogy az árfolyamokban ugrás következne be.

S hogy miért is van ennek ekkora jelentőssége? Nos leginkább a megbízások miatt. Ezen a piacon is gyakori ugyanis, hogy a befektető nem figyeli percről-percre az eseményeket, és ezért mikor épp távol van a képernyőtől, akkor megbízásokat ad azon partnerének, akivel a kereskedést folytatja. (A megbízások pontos típusait a 2.4. Fejezetben részletezzük.)

Az nyilvánvaló, hogy amikor egy piac délután fél ötkor bezár és másnap reggel 9-kor nyit újra, akkor jó eséllyel a záró és a nyitó érték nem ugyanott lesz majd. Ennek következtében, ha valakinek egy megbízása van a piacon, bizonyos árszinten történő üzletkötésre, akkor egy ilyen árfolyam ugrás esetén a megbízás egész más áron teljesülhet, mint ahol szerettük volna. Ezzel nemcsak a stratégiánkat zavarhatja össze, de sokszor pénzügyileg is előre nehezen láthatóvá teszi, hogy pontosan mennyi lesz a nyereségünk, vagy a veszteségünk.

A devizapiacon az árfolyamok ugrása csak nagyon extrém esetekben fordulhat elő, ezért itt a megbízások pontos teljesülésével jól átláthatóvá és tervezhetővé válik a pozícióknak az eredményessége.

S ha már többször is hivatkoztunk arra, hogy bizonyos extrém piaci körülmények között a devizapiac is elvesztheti ezt a „szinte tökéletes” hatékonyságát, akkor nézzük mik is lehetnek ilyen események.

Az első és talán leggyakoribb ilyen esemény a jegybankok aktív szerepvállalása a piacon, vagyis egy erőteljes és direkt intervenció. Ez annyit jelent, hogy az adott ország jegybankja a devizaárfolyamok számára kedvezőtlen alakulása miatt beavatkozik és tényleges eladással, vagy vásárlással a piacra lép. Ez amellett, hogy általában rendkívül nagy összegű üzletkötéseket jelent, üzenetében is azt hordozza, hogy a piacot befolyásolni akarják, és ez hozhat hirtelen, és nem teljesen folytonos árfolyammozgásokat.

Ilyenre utoljára a svájci jegybank szolgáltatott példát, amely a frank gyengítése érdekében lépett piacra 2009 elején. Ekkor a svájci deviza 10 percen belül gyengült több, mint 2%-ot, ami ezen a piacon kiemelkedő mozgásnak számít mozgásnak számít, s ezt jól mutatja az alábbi grafikon is.

Korábban a japán jegybank interveniált néhányszor a 2000-es évek elején, de ami utoljára igazán látványos ugrást hozott a devizapiacon, az az Európai Központi Bank 2000. szeptemberi intervenciója volt.

A másik hasonló eredménnyel járó esemény, ha a világban történik valami váratlan és sokkoló, amire a piacok is hirtelen és követhetetlenül reagálnak. Ilyenre utoljára 2001. szeptember 11-én volt példa...

Emellett rövid távon minimális mértékű ugrások előfordulhatnak akkor is, ha egy-egy nagyon várt makrogazdasági adat a várakozásoktól jelentős mértékű eltérést mutat, vagy ha egy jegybank váratlan kamatdöntést hoz.

Érdekesség: Az egyik legnagyobb online hírszolgáltató a Reuters folyamatosan követi a napi eseményeket, és az összes aznap megjelenő makrogazdasági adatra, általában elemzői előrejelzéseket is megjelentet. Ennek megfelelően az alábbi táblázatban látható egy véletlenszerű napon az adatok sora, és amikor a bejelentés megtörténik azonnal látható a várakozásokhoz, illetve a legutóbbi adathoz való eltérés is. Ez gyakran ad iránymutatást a kereskedőknek bizonyos devizapárokban a további mozgásokra.

Devizák, Devizakeresztek

A deviza relatív értéke

A devizapiac egyik különlegessége, és egyedisége, hogy ellentétben a legtöbb befektetési instrumentummal nem egy konkrét termék, vagy áru abszolút értékét mérjük, hanem mindig két deviza egymáshoz viszonyított arányát. Amióta az aranyra válthatóság a legutolsó devizánál is megszűnt, azóta különösen igaz, hogy a devizák egymáshoz viszonyított értéke, csak relatív. Erre jó példa, hogy bizonyos országok a nagymértékű elértéktelenedést követően nem új pénzt vezettek be (mint az Magyarországon a XX. század elején előfordult), hanem egyszerűen levágták a nullákat a pénzük végéről. Már csak az idősebbek emlékezhetnek, hogy a rendszerváltás során a jugoszláv kormány egyik első lépése volt, hogy az elértéktelenedett dínár helyett 4 nulla levágásával hozták létre az új dínárt. Ugyanez történt Törökországban is 2001-ben, amikor 6 nullától fosztották meg a török lírát, így míg előtte 1000 Ft-ért közel 7 millió török lírát kaphattunk, addig a módosítást követően ugyanezért a pénzért csupán 66-ot. Amire azonban már szinte mindenki emlékezhet, hogy 2005-ben Románia is úgy döntött, hogy szakít a „milliomosok országának” csalóka képével, és 4 nullával megrövidítette a román lejt.

Régi Román Lej Új Román Lej

Az egymáshoz viszonyított relatív értékelés sok szempontból teszi érdekessé a devizapiacon való kereskedést. Egyrészt nem elég csupán abból kiindulni, hogy például a dollár erősödésére számítunk, hanem azt is meg kell nézni, hogy milyen devizával szemben tudjuk ezt a mozgást esetleg megjátszani. Másrészt, ami szintén nagyon fontos és a 2008-ban több piacon is bevezetett korlátozásokat figyelembe véve külön kiemelést érdemel, hogy a devizapiacon nem beszélhetünk egyértelmű shortolásról, vagy longolásról. (részletesebben: 2.3 Fejezetben) Vagyis amikor egy deviza eladását tervezzük, akkor egy másiknak a vételét is végrehajtjuk. A legegyszerűbb példán bemutatva, amikor a nyaraláshoz eurót vásárolunk, akkor a forintunkat el kell adni érte cserébe.

Devizakeresztek összehasonlíthatósága

Elméletileg az összes ország hivatalos (konvertibilis) devizáját szembe lehetne állítani bármely más kereskedhető devizával és annak kalkulálható az árfolyama. Ugyanakkor a nemzetközi piacokon az elméletileg előállítható devizapároknak csak egy töredékét kereskedik, de ez a szám így is meghaladja a 200-at. A Magyar Nemzeti Bank a forint ellenében 31 devizára ad meg árfolyamot minden nap, de igazából ezek közül kb. 6-8 az, amit ténylegesen a devizapiacon kereskedni lehet. Természetesen akinek például egy mexikói peso/magyar forint kitettsége van (mondjuk Coronitát importál) az is tudja fedezni az árfolyam kitettségét, csak nem egy lépésben, hanem külön kell kötnie dollár/forintot, és dollár/mexikóit.

És mielőtt a kedves tapasztalatlanabb olvasók letennék az olvasmányt, vagy bezárnák a számítógépet, kicsit analizáljuk ezt az előző két bekezdést.

A forint árfolyama a dollárral szemben 2009.július 8-án 200 forint volt. Ez annyit jelent, hogy 1 amerikai dollárért 200 forintot kellett fizetni. Ugyanezen a napon 1 amerikai dollárért 13,40 mexikói pesót kellett adni. Ebből a két értékből már az is kiszámolható, hogy mennyi volt a mexikói peso és a forint egymáshoz viszonyított aránya, hiszen egy egyszerű osztással eljuthatunk az 14,90-es árfolyamhoz, ami valóban volt ezen a napon. Természetesen a devizapiacon az árfolyamok nem csupán napról napra változnak, hanem másodpercről-másodpercre, így egy ilyen kalkuláció egy adott pillanatban érvényes csupán. De a lényeg, hogy amennyiben egy devizának két különböző devizával szembeni árfolyamát ismerjük, akkor abból a két deviza egymással szembeni árfolyamát is ki tudjuk kalkulálni.

Példa:
Egy euró ára forintban kifejezve 279,00HUF
Egy dollár ára forint ellenében: 200,00HUF
Mennyi az euró dollárban kifejezett ára ugyanebben a pillanatban?
Ha az euró/forint –ot elosztjuk a dollár/forinttal, akkor matematikai egyszerűsítéssel a két azonos nevező vagyis a forint kiesik, és megkapjuk az euró/dollárt. Tehát a példánál 279 / 200 = 1,3950. Vagyis ebben a pillanatban az euró dollárral szembeni árfolyamának 1,3950-nek kellett lennie.

Az első fejezetben említett speciális devizapiaci arbitrázs éppen erre az összefüggésre alapul. Vagyis olyan 3 elemből álló deviza csoportoknál (ahol a mind a három képezhető devizakereszt jól kereskedhető piaci instrumentum), ha eltérés adódik a piacon elérhető árfolyamok között, akkor ez kockázatmentes hozam lehetőségét nyújtja. A devizapiac korábban említett hatékonysága miatt azonban az ilyen különbségek nagyon ritkán fordulnak elő, és akkor is csak minimális mértékűek szoktak lenni, így stratégiákat erre alapozni nem igazán érdemes.

Legfontosabb devizapárok

A nemzetközi piacon, mint említettük körülbelül 200 devizapár van, ami aktívan kereskedhető, ám ebből is csupán 20-30 között van azoknak a száma, amelyre a nagy likviditás, vagyis a tényleges hatékonyság jellemző.

Középpontban az EUR/USD (euró/amerikai dollár) kereszt áll. Ez a devizapár a kereskedés legkiemelkedőbb eleme. Tulajdonképpen a korábbi dollár/márka szerepét vette át, de az azóta eltelt évtized még inkább kiemelte a többi devizapár közül, és ennek nem csak az az oka, hogy egyre több tagja van az euró övezetnek. Gyakorlatilag a világ minden pontján figyelik kereskedik, és sokszor a hatása a többi devizapárra is nagyon jelentős. A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) 2007 teljes piacot átfogó statisztikái szerint ez a devizapár közel egyharmadát adja az összes kötésnek.

Forrás: BIS Triennial Central Bank Survey 2007 Dec.

Emellett a GBP(angol font), JPY(japán jen), CHF(svájci frank), AUD (ausztrál dollár) azok, amelyek keresztárfolyamai még kiemelt figyelmet kapnak. A második vonalban is még aktív és jól kereskedhető devizák találhatóak, úgymint:

CAD(kanadai dollár), NZD(új-zélandi dollár), SEK(svéd korona) ám ezeknél inkább már csak az euróval, vagy a dollárral szembeni közvetlen keresztárfolyam, ahol folyamatos és jelentős a likviditás, az egymással szembeni árfolyamaik már nem meghatározói a piacnak.

Ettől függetlenül az tény, hogy kisbefektetői méretekben mindig mindenre lehet árat kapni, tehát a likviditás olyan mértékű hiánya sosem fordulhat elő ezen a piacon, hogy épp nincs vevő, vagy eladó egy termékben.

Tegyünk egy rövid kitérőt az előző két bekezdésben használt rövidített nevekre is, hiszen míg az EUR/USD rövidítést minden bizonnyal a legtöbben azonnal megértik, addig egy CZK/TRY devizapár már lehet, hogy sokaknak fejtörést okozna (cseh korona / török líra a megfejtés). Tény, hogy szintén nemzetközi standardoknak megfelelve, minden devizának van egy három betűs kódja, és a legtöbb kereskedési rendszer, illetve elemzés csak ezeket használja, amikor egy devizapárról említést tesz. A következő felsorolásban a legtöbb gyakran használt devizának a rövidített nevét gyűjtöttük össze:

EUR: euró USD: amerikai dollár JPY: japán jen GBP: angol font AUD: ausztrál dollár CAD: kanadai dollár CHF: svájci frank BGN: bolgár leva CZK: cseh korona CNY: kínai jüan DKK: dán korona

EEK: észt korona HKD: hongkongi dollár HRK: horvát kuna ISK: izlandi korona KRW: dél-koreai won LTL: litván litas LVL: lett lat MXN: mexikói peso NOK. norvég korona NZD: új-zélandi dollár PLN: lengyel zloty

RON: román lej RSD: szerb dínár RUB: orosz rubel SEK: svéd korona SGD: szingapúri dollár TRY: török líra UAH: ukrán hryvna ZAR: dél-afrikai rand HUF: magyar forint

Devizapárok értelmezése

A devizapár

Mint azt az előző fejezetben már részleteztük, a devizák esetében mindig két deviza egymáshoz viszonyított arányát, vagyis árfolyamát kell figyelnünk. (megismételve az egyszerű példát: 200 forintos amerikai dollár árfolyam azt jelenti, hogy 1 dollár 200 forintot ér)

A devizapár két elemét a következőképpen tudjuk megkülönböztetni:

- van egy bázis (elöl álló) deviza, aminek az 1 egységre vetített értékét adjuk meg
- van az úgynevezett elszámolási (hátul álló) deviza, amelyben az értéket kifejezzük

Elméletileg ezek a párok akár felcserélhetőek is lennének, de a nemzetközi szokványok szerint kialakult, hogy a különböző kereszteknél melyik deviza a bázis. Ez körülbelül olyan, mint a német nyelvben a névelő, vagyis teljesen egyértelmű szabályok nincsenek rá, meg kell tanulni..., vagy csak megszokni. Előfordulhat, hogy zárt közösségekben, vagy valutaváltásoknál, esetleg olyan táblázatokban, ahol mátrixszerűen jelennek meg az árfolyamok, fordítva is jegyeznek bizonyos devizapárokat, de ha az általánosan elfogadott kereskedési standardokat figyeljük, akkor mindig EUR/USD lesz és soha nem USD/EUR.

Maradjunk is ennél, a világon a legnagyobb népszerűségnek örvendő devizakeresztnél egy példa erejéig:

Tegyük fel, hogy egy szép napos reggelen az árfolyam 1,4350. Ez ugye azt jelenti, hogy 1 euróért 1,4350 amerikai dollárt kell adni. Ugyanezen nap délutánjára az árfolyam 1,4430 lesz. Mit jelent ez?

Míg reggel még csak 1,4350 dollárt kellett fizetni 1 euróért, addig délutánra már 1,4430 dollárt. Vagyis a dollár gyengült! Biztos, hogy gyengült? Igen, hiszen reggel még egy 100 eurós repülőjegyet 143 és fél dollárért le tudtam foglalni, délutánra már 144-nél is többet kellett volna adnom ugyanazért a 100 eurós repülőjegyért. Ugyanezt, ha a másik szemszögből nézzük, akkor azt is elmondhatjuk, hogy az euró erősödött, hiszen egy euróért több dollárt kapunk vissza.

Ha az árfolyam lefelé menne, akkor mindennek a fordítottja lenne igaz, vagyis ha 1,4350-ről az ár 1,4200-re esik, akkor dollár erősödésről és euró gyengülésről beszélhetünk.

Általános következtetés tehát az, hogy egy devizapár árfolyamának emelkedése mindig a bázis (elöl álló) deviza erősödését és az elszámolási (hátul álló) deviza gyengülését jelenti, az árfolyam zuhanása pedig a bázis deviza gyengülését, és az elszámolási deviza erősödését eredményezi.

De hogyan lesz ebből befektetési lehetőség?

Az árfolyam spekuláció általában abból indul ki, hogy az ember a rendelkezésére álló hírek, grafikonok, és elemzések, vagy egyszerű megérzések segítségével megpróbálja megtippelni, hogyan alakul a devizák értéke. Lehet szó arról, hogy valamely deviza gyengülésére, vagy erősödésére számítunk, de az is lehet, hogy már egy konkrét devizapár árfolyammozgását figyelve alakítunk ki egy véleményt a jövőbeni mozgásra. Minden esetben el kell döntenie, hogy mely devizapárban, és milyen irányba várjuk az árfolyamot.

Példa: 2009 májusában egyre több jel utalt arra, hogy a válság nehezén már túljutott a világ. A márciusban még államcsőddel riogatott Magyarország helyzete is sokat javult, és a magyar kamatszint 9,5%-os értéke is vonzó lehetett a külföldi befektetők számára. Számos elemzés jelent meg arról, hogy a forint árfolyama túljutott a válság okozta mélypontokon, és egyre inkább eltávolodhat a 300-as, euróval szembeni értéktől. Aki ezen hírek és várakozások alapján úgy döntött, hogy hisz a magyar forint erősödésében, annak nem maradt más dolga, mint eldönteni, hogy milyen devizával szemben vásároljon forintot. A likviditás miatt elsősorban a dollár és az euró jöhetett szóba, tehát azt kellett eldönteni, hogy a dollár, vagy az euró fog inkább gyengülni, vagyis melyikkel szemben tud a forint nagyobb erősödést produkálni. Az döntött jól, (utólag természetesen könnyű okosnak lenni...) aki a dollárt választotta. Az irány tehát forint vétel, dollár eladás, vagyis a hivatalos jegyzésnek megfelelően: USD/HUF eladás. A május 14-i 210 feletti árfolyamról július 1-re 190-re esett a dollár értéke, ami közel 10%-os forint erősödést jelentett.

Mi az a pip?

Általánosságban jellemző, hogy a devizapiacon a keresztárfolyamok jegyzése 5 számjegyből áll, függetlenül attól, hogy hová esik a tizedes vessző. Tehát az 1,4350-es EURUSD mellett, 270,50-es EURHUF-ról, és 25,930-as EURCZK-ról beszélünk.

Minden esetben az 5. jegyet nevezzük pip-nek, vagy magyarosítva pontnak. Ennek azért van jelentőssége, mert mind a jegyzések szélességét, mind az árfolyamnyereséget általában ezekben a pontokban számoljuk. Amennyiben az EURUSD 1,4350-ről 1,4365-re változik, akkor 15 pontos mozgásról beszélünk. A forint esetében ritkábban használt kifejezés a pip, vagy pont, hiszen itt ez az egység éppen megegyezik a fillérrel, ezért a magyar szakzsargonban is gyakran 20 filléres mozgásról, vagy 30 fillér széles árakról beszélünk, annak ellenére is, hogy a fillér, mint fizetőeszköz már 2000-ben megszűnt Magyarországon.

Hogyan kalkulálható az eredmény, illetve követhető a pozíció aktuális értéke?

Az imént már említett pip (vagy pont) segít nekünk abban, hogy az eredményt a lehető legegyszerűbben nyomon tudjuk követni. Egy rövid példán keresztül megmutatjuk, hogy az eredmény mindig - az egyébként a nevéből is erre utaló – elszámolási devizában keletkezik.

Példa: Tegyük fel, hogy 100.000 EUR/USD-t vásárolunk 1,4350-es árfolyamon. Ez ugye azt jelentené, hogy 100.000 euróért kifizetünk 143.500 amerikai dollárt. Az árfolyam jól alakul, vagyis emelkedik. 1,4450-nél úgy döntünk, hogy lezárjuk a pozíciót. A meglévő 100.000 eurónkat eladjuk, és az aktuális árfolyamnak megfelelő 144.500 dollárt megkapjuk érte. A tranzakció eredménye 1000 DOLLÁR nyereség (144.500 – 143.500 = 1000).

Egy EUR/USD kötésnél az eredmény mindig dollárban keletkezik! Egy USD/JPY kötésnél japán jenben, az EUR/HUF esetében pedig természetesen forintban. Ez persze nem azt jelenti, hogy az embernek ennyiféle devizája lesz a számláján, hogyha több termékben is kereskedik, hiszen ezek az eredmények a zárást követően mindig a számlavezetési devizára lesznek átváltva, ami a legtöbb esetben forintot jelent.

Mindezt csak azért volt érdemes így levezetni, hogy akár fejben is könnyebben tudjunk kalkulálni az eredményekkel. Hiszen minden devizapárnál levezethető, hogy 1 pont változás mennyit jelent az adott elszámolási devizában. Csak felsorolás szintjén:

100.000-es pozíció esetén:

EURUSD 1 pont = 10dollár kb.: 2000Ft
USDJPY 1 pont = 1000 japán jen kb: 1900Ft
EURCHF 1 pont = 10 svájci frank kb: 1750Ft
EURHUF 1 pont = 1000 forint

Mindezek segítségével könnyebb követni, hogy az adott piaci áron éppen mennyi veszteség, vagy nyereség van egy nyitott pozíción, illetve sokat segíthet már a pozíció megnyitásakor is, hogy a kitűzött profit célokat, illetve stop-loss szinteket (lásd részletesebben a következő fejezetben) be lehessen állítani.

Árjegyzés szélessége

A 2. Fejezet bevezetőjében említett árjegyzés (Request on Quote) alapú kereskedésnek fontos eleme, hogy ezek az árjegyzések milyen szélesek, vagyis mekkora különbség van a vételi és az eladási ajánlat között. A valutaváltók információs tábláit magunk elé képzelve, megállapíthatjuk hogy jelentős az eltérés a két oldal között, sokkal drágábban tudunk vásárolni, mint eladni. Sok esetben ez a különbség akár a 10-20 forintot is elérheti.

Példa: A valutaváltó mai euró árfolyamjegyzése a következő: Vétel: 265,00 Eladás:275,00 Ha tényleges valuta váltásával próbálnánk meg nyereséget elérni a forint gyengülésén, akkor afeltüntett eladási árfolyamon tudnánk megvásárolni az eurót (275,00). A forint gyngülésénk viszont legalább 10 forintosnak kellene lennie ahhoz, hogy a meglévő eurónkat nyereséggel el is tudjuk adni, hiszen ebben az esetben kerülne a valutaváltó vételi árfolyama a 275,00 fölé.

A devizapiac fontos jellemzője, hogy ezek az árjegyzési spreadek lényegesen szűkebbek a valutaváltóknál megszokottakhoz képest. A bankok kereskedelmi árfolyam jegyzéseinél 3-4 forintos különbség jellemző, míg egyedi árkérés esetén ez még kevesebb lehet. Ugyanakkor a bankok egymás közötti kereskedésében, vagyis a bankközi devizapiacon ez a különbség 50 fillér alatt van általában.

A nagyobb likviditással rendelkező, népszerű devizapárok esetén ez az árjegyzési spread még tovább szűkül és itt lesz újra jelentőssége az előző pontokban részletezett pip-nek. Ugyanis az árjegyzés szélességét is ebben fejezzük ki.

Általában egy EURUSD árjegyzés így néz ki:

Vétel: 1,4350        Eladás: 1,4355

Tehát a spread 5 pontos (pip-es). És ez manapság már egyáltalán nem számít szűknek. Sok online kereskedési rendszer már 3 pontos árjegyzést biztosít EURUSD esetében az ügyfelei számára.

Mint már többször utaltunk rá a devizapaici kereskedés alapvető nyelve az angol, és ennek megfelelően, ha mélyebbre ássuk magunkat például az interneten keresztül, akkor a következő kifejezésekkel is találkozni fogunk ebben a témában: Bid, Ask (vagy mésnéven:Offer). Ezek az árjegyzéshez kapcsolódó szakszavak. A „Bid” a partner szempontjából nézve a Vételi oldalt jelenti, vagyis számunkra akkor fontos, ha eladni szeretnénk. Az „Ask”, vagy más néven „Offer” pedig a partner szempontjából az Eladási oldalt jelöli, vagyis, ha az ügyfél üzletelni szeretne, akkor ő ezen az árfolyamon tud vásárolni.

Az alábbi táblázatban jól látható, hogy az árfolyamok jegyzése hogyan történik egy erre kialakított automata rendszerben. Megfigyelhetőek az árjegyzési spread-ek, és egy kicsit érdemes elidőzni azon, hogy melyik áron tudnánk kereskedni, ha venni, illetve ha eladni szeretnénk.

Megbízás típusai

A megbízások típusai szinte valamennyi tőkepiaci termék esetében hasonlóak lehetnek, a különbség abból adódik inkább, hogy hol milyen hatékonysággal működnek. Ilyen szempontból a devizapiac a leghatékonyabbak közé tartozik, és ezért valamennyi megbízás típus jól és eredményesen használható. Szintén azonos az összes piac és az összes megbízás esetében, hogy meg kell adnunk egy érvényességi korlátot is hozzá, ami ugye azt jelenti, hogy meddig marad aktív a megbízás. Ez alapján lehet „Day Order”, vagyis csak aznapra szóló megbízás, lehet Visszavonásig érvényes (angol nevén: Good till Cancel, vagy röviden GTC), ami csak akkor szűnik meg, ha erre utasítást adunk, illetve lehet egy konkrét dátumig szóló a megbízás, de ez viszonylag ritkán használt.

A piaci áras megbízás

Ez az egyetlen megbízás típus, ahol némi eltérés található a devizapiac és általában a többi piac metódusa között, hiszen a már többször említett Request on Quote, vagyis árkéréses kereskedés főleg a devizapiac jellemzője, és itt tulajdonképpen ez helyettesíti a piaci áras megbízást. Ez az egyik leggyakoribb megbízás típus. „Ismétlés a tudás anyja” – tehát nézzük még egyszer hogyan néz ez ki: az ügyfél kezdeményez egy árkérést, és a partner által jegyzett vételi és eladási ár alapján eldönti, hogy megköti-e az üzletet. Az ügyfél ilyenkor már tudja, hogy ő milyen irányba szeretne kötni, de azzal, hogy a partnerrel ezt nem közli, növeli a versenyhelyzetet. Nagyobb piaci szereplők akár több partner árát is bekérhetik azonos időben, és ezzel lehetőséget kapnak arra, hogy valóban a legjobb elérhető áron kössék meg a kívánt ügyletet. A piaci áras megbízás tehát a devizapiac esetében árkéréssel, és árjegyzéssel valósul meg.

Példa: Az előbbi táblázatot segítségül hívva tegyük fel, hogy euró svájci frankot szeretnénk eladni, mert abban bízunk, hogy a svájci frank erősödni fog a következő napokban. Árat kérünk 100.000 EURCHF-re. A partner bank (táblázatnak megfelelően) a következő árjegyzést adja:

Vétel: 1,5096        Eladás: 1,5102

Melyik áron tudunk üzletelni ebben az esetben?

Természetesen mivel mi eladni szeretnénk, ehhez a bank vételi árát tudjuk használni, vagyis 1,5096-on tudunk eladni.

A fogalmak tisztázása érdekében fontos megemlíteni, hogy a tőkepiaci szakzsargonban, amikor valamilyen instrumentumban végrehajtunk egy üzletet, legyen az azonnali vétel, vagy akár egy határidős eladás, akkor Pozíciónk keletkezik, vagyis pozíciót nyitunk. Ennek a pozíciónak a lezárását akkor tudjuk eszközölni, ha egy ugyanolyan instrumentumra szóló ellentétes irányú üzletet kötünk, lehetőleg ugyanannál a partnernél.

Limitáras megbízás

A tőzsdéken legnagyobb gyakorisággal előforduló megbízás a devizapiac esetében valamivel kisebb szerepet kap, de természetesen funkciójában teljesen hasonlóan működik. Lényege, hogy az ügyfél meghatározza azt az árfolyamszintet, ahol az üzletet szeretné megkötni és ezt a megbízást kiteszi ahhoz a partnerhez, akivel a kereskedést folytatja. Amennyiben az árfolyam eléri a jelzett szintet, akkor teljesül a megbízás, amit a partner visszaigazol. A limitáras megbízás lényege, hogy az ügyfél a jelenlegi árnál jobbat szeretne elérni, vagyis vétel esetén alacsonyabbra, eladásnál pedig magasabbra teszi ki a megbízást a piaci árnál.

Egy egyszerű példán keresztül bemutatva, ha a pillanatnyi árfolyamjegyzés EURHUF esetében: Bid: 268,00 – Ask: 268,30, és az ügyfél eladni szeretne 270-en, akkor ezt a megbízást kirakja a partneréhez, és amennyiben az árfolyam emelkedik és eléri a 270-es szintet, neki akkor keletkezik majd pozíciója. Ha az árfolyam tovább süllyed, akkor a megbízás érvényességének megfelelően megszűnik, vagy visszavonásra kerül, és az ügyfélnek nem keletkezik pozíciója.

Fontos, hogy a Bid – Ask spreadnek a limitáras megbízás esetén is fontos szerepe van, hiszen az előbbi példánál a 270,00-es eladás csak abban az esetben tud teljesülni, ha a Bid árfolyam éri el ezt a szintet, hiszen eladni csak ilyenkor tudunk 270,00-en. Amennyiben az árfolyamjegyzés: Bid: 269,70 – Ask: 270,00, akkor az eladási megbízásunk még nem teljesül.

Stop-loss megbízás

Az egyik legfontosabb megbízás fajta, és az első olyan, ahol a sokat emlegetett hatékonyságnak fontos szerep jut. A megbízás lényege, hogy egy már megnyitott pozíció esetén az ügyfél meghatározhatja, mi az a maximális veszteség, amit az adott pozíció esetében hajlandó elkönyvelni. Nyilvánvalóan az ember azért vesz meg egy devizapárt, mert arra számít, hogy az árfolyam felfelé fog mozdulni, de természetesen előfordul, hogy az előzetes várakozások nem igazolódnak be, és ilyenkor gondoskodni kell a védelemről. A tőke elvesztése elleni gyógyszer (vagy csak gyógyhatású szer) tehát a stop-loss megbízás.

Hogyan is néz ki a stop-loss megbízás a gyakorlatban?

Alapvetően ez a megbízási típus pozíció zárásra szolgál, tehát az eredeti pozíciónk irányával ellentétesnek kell lennie. Vételi pozíció esetén eladás, eladási pozíció esetén vételt kell kiraknunk stop-lossként. Lényege, hogy akár egy konkrét árfolyamszint révén, akár a pontok alapján kiszámolt maximális veszteség révén meghatározunk egy árfolyamot, amit ha elér az általunk figyelt devizapár, akkor a pozíciónk automatikusan likvidálásra kerül, azaz limitált veszteséggel lezárul.

Példa: Megvásárolunk 100.000 eurót / dollárral szemben 1,4350-es árfolyamon, mert azt olvastuk (és hiszünk benne), hogy a délelőtti makrogazdasági adatok jobbak lesznek a vártnál és ezért tovább emelkedhet az árfolyam. Azonban kiszámoljuk, hogy ezen a pozíción nem szeretnénk többet veszíteni 100.000 forintnál, ami 50 pontot jelent. (hogyha használjuk az előző fejezet számítási metódusát) Vagyis nem szeretnénk nagyobbat kockáztatni annál, mint hogy az árfolyam 1,4300-as szintig süllyedjen. Elhelyezünk tehát egy stop-loss megbízást 1,4300-nál, vagyis, ha várakozásaink ellenére, mondjuk a makrogazdasági adatok rosszabbak lesznek, az árfolyam mégis lefelé indul, és eléri az 1,4300-as szintet, akkor a mi pozíciónk lezárásra kerül. Ha tovább esne az ár, akkor az nekünk már nem okoz további veszteséget. Maximalizáltuk a veszteségünket az előre meghatározott 100.000 forintban.

A stop-loss alapú gondolkodást elsőre egyáltalán nem könnyű megérteni, hiszen arról van szó, hogy 1,4350-es árfolyamnál teszek ki egy 1,4300-ás eladási megbízást. Vagyis a jelenlegi árfolyamnál rosszabb szinten akarok kötni? Igen, hiszen ez csak egy biztosíték. Ha az árfolyam nem lefelé megy, hanem az eredeti várakozásainknak megfelelően emelkedik majd, akkor a profitot ugyanúgy el tudjuk érni, és a stop-loss megbízásunk érvényét veszti majd minden hátrány nélkül.

Képzeljünk el egy hegymászót, aki meg akarja mászni a sziklát. Nyilvánvalóan az az elképzelése, hogy Ő bizony csak felfelé megy, amíg el nem éri a hegy tetejét, de azért magára köti azt a biztosító kötelet, ha mégis jönne egy rossz lépés, akkor a zuhanás még idejében megállítható legyen.

A stop-loss megbízás tehát arra szolgál, hogyha az árfolyam mozgása nem a mi elképzeléseinknek megfelelően alakul, akkor saját magunk határozhassuk meg, hogy mi az a maximális veszteség, amit ez esetben elszenvedhetünk.

Összetett megbízások

Ezekről bővebben a haladó kötetben olvasható. Itt csak említés szintjén foglalkozunk vele, hogy maguk a kifejezések, elnevezések ne tűnjenek teljesen ismeretlennek.

Az OCO típusú megbízás egy angol rövidítés: One Cancels the Other (az egyik törli a másikat), ami röviden a profitra szóló Limit megbízás és a stop-loss megbízás összekapcsolása, s lényege, hogy amennyiben az egyik teljesül, akkor a pozíció lezárul, tehát már a másikra sincs szükség, így az pedig törlődik.

Az If Done, szintén egy angol kifejezésből adódóan maradt elfogadott megbízás típus elnevezés. Lényege, hogy a kapcsolt megbízás egyik (vagy több eleme) csak akkor lép életbe, vagyis akkor lesz aktív, ha az árfolyam egy bizonyos szintet elért.

Példa (haladó!!): A korább példát alapul véve a jelenlegi 268 körüli árfolyamnál azt tervezzük, hogy 270,00-es szinten szeretnénk eladni 100.000 EURHUF-ot (vagyis hiszünk a forint további erősödésében). Ugyanakkor nem kívánunk nagyobb veszteséget elkönyvelni 200.000 forintnál, ezért beállítunk egy stop-loss megbízást 272,00-es árfolyamszintre. Viszont miután két napra elutazunk és nem tudjuk majd figyelni a piacot, azt is szeretnénk kikötni, hogy ha teljesül a 270,00-es eladásunk és utána a várakozásainknak megfelelően erősödik majd a forint akkor 265-nél zárjuk is le a pozíciót. Mindez bármilyen bonyolultan is hangzik, egy összetett megbízással végrehajtható.

A 270,00-es eladáshoz If Done kapcsolattal hozzátesszük a 272,00-es stop-loss vételt ,és a 265,00-ás limit Vétel, amelyen belül a 272,00 és a 265,00 OCO kapcsolatban van.

Short és Long ügyletek

Mivel a devizapiaci kereskedés alapvető szakmai nyelve az angol, ezért nagyon sok kifejezés van, ahol az eredeti szóhasználat országhatárokon átnyúlva őrizte meg jelentését, sőt sok esetben honosodott.

Először nagyon röviden a címben feltűnt két angol kifejezés magyarázata:

Short: Eladási pozíció       Long: Vételi pozíció

A nemzetközi szakzsargonból átvett szavakból egyre inkább kialakultak a magyartalan, de mégis gyakran használt kifejezések, így nagyon sokat hallhatjuk a „shortolás” és a „longolás” kifejezést is.

Eddig beszéltünk már a piac hatékonyságának elemeiről, és arról, hogy ennek köszönhető népszerűsége és likviditása is. Azonban van egy elem, ami így önmagában nem kifejezetten sorolható a hatékonyság alá, de összességében mégis egyfajta tökéletességhez segíti a devizapiacot, és ezáltal szintén növeli a likviditást. Ez pedig a piaci irányok kötetlensége.

Short, vagy eladási pozíció

Akik viszonylag rövid ideje foglalkoznak befektetési piacokkal, azoknak mindig is nagyon idegenül hangzott a „shortolás” szakkifejezés (és ez nem csak a magyartalansága miatt van így). Ez teljesen természetes, hiszen a normális életben az ember általában csak olyan dolgot tud eladni, amivel rendelkezik, vagyis amit birtokol. (Természetesen el tudjuk adni a nagyi régi varrógépét a bolhapiacon, mert úgysem nyúlt hozzá vagy 10 éve, vagy a lakásmaffia is megpróbál eladni olyan lakást, ami nem is az övé, de a vevő számára mindkét esetben az a látszat, mintha a termék az eladóé lenne)

A befektetési piacokon még erre a látszatra is ritkán van szükség. Ugyanis a „shortolás” éppen arról szól, hogy olyan terméket is eladhassunk a piacon, amivel egyáltalán nem rendelkezünk. Ennek lehetőségét az elszámolás alapú határidős piacok adják meg, ahol gyakorlatilag csak a mozgás irányára tudunk játszani, anélkül, hogy ezek mögött a tényleges termék mozgatására szükség lenne..

Kérem ne hajítsák messze el most ezt a kis füzetet! Egyáltalán nem meglepő, ha valaki most elkerekedett szemekkel néz, hogy miről is van itt pontosan szó.

A mínusz számok megismerésénél használt vicces példa volt anno, hogy:

„Ha 5-en utaznak egy buszon és nyolcan leszállnak, akkor hány embernek kell felszállnia ahhoz, hogy senki ne legyen a buszon?”

Ennek a példának az abszurditása is mutatja, az emberek nehezen tudják kezelni, hogy a határidős piacokon igenis lehetséges, hogy az ügyfélnek mínuszos előjelű pozíciója legyen, csupán az a feltétele, hogy a határidő vége előtt vissza kell vásárolni, vagyis nullázni a pozíciót.

Ugyanakkor ez a „shortolás” a szabályozott piacokon sokszor nehézségekbe ütközik. A 2008-ban kialakult világgazdasági válság hatására sok tőzsde kereskedésében megtiltották a részvények „shortolás”-át. Máshol kemény feltételekhez kötötték, holott a jól működő piacoknak ez is része kell legyen.

A devizapiacokon a shortolás sohasem volt és sohasem lehet betiltott kereskedési forma, azon egyszerű oknál fogva, hogy mivel itt devizapárokról beszélünk, minden egyes ügylet egyszerre shortolás és longolás is. Mint azt már korábban láttuk, amikor az egyik devizát vásároljuk, akkor a másikat eladjuk. Ugyanakkor éppen ez az, ami miatt egy konkrét devizapár esetén bármikor felvehetünk vétel, vagy akár eladási pozíciót, és ezzel semmilyen hátrányt nem szenvedünk el. Sőt ami a legfontosabb még a gondolkodásmódban sem okoz korlátokat, hiszen ha valaki már egy kicsit elsajátította a devizapiac működését (akár ebből a füzetből), akkor nem okoz neki problémát, hogy a forint vételéhez EURHUF short pozíciót kell nyitni. A devizapárok esetén tehát maga a shortolás, vagy short pozició tartása mindig a bázis devizára értendő.

Ezt a pszichés gátat a részvénypiaccal szembeni összehasonlító példán keresztül a legkönnyebb megmagyarázni. Ott ugyanis mindenki arról beszél, hogy érdemes-e, vagy mikor érdemes részvényekbe fektetni a pénzünket. Tehát az alapvető irány a részvényvásárlás, és a befektetőknek egy jelentős része csak ebben tud gondolkodni. Természetesen ez abból is adódik, hogy a részvények finanszírozó szerepe, és a tőzsde működése is inkább arról szól, hogy az ember megvesz egy részvényt, mert hisz egy vállalat teljesítő képességében, és jobb hozamot termel, mint a bankban, vagy ne adj Isten párnában tartott pénz. Néhány év múlva pedig, ha szüksége van a pénzre akkor majd eladja. Emellett az egész kapitalizáció, vagyis a tőzsdei részvények összértéke növekszik amikor az árak emelkednek.

A befektetési piacok azonban sokat változtak, és a termékpaletta szélesedésével a részvényeknél is megjelentek a rövidtávú spekulánsok. Sokan még mind a mai napig csak elszalasztott lehetőséget látnak abban, ha egy részvény árfolyama nagyon magasra szökik (Miért nem vettem meg 2 héttel ezelőtt?), és nem azt, hogy ha túl magas, akkor el kell adni.

A devizapiacon ezzel szemben mindenki számára értelmezhetőbb, hogy amikor 260 alatt van az EURHUF, akkor olcsónak tűnik az euró, és vásárolnak, míg ha 300 fölött van ugyanez az árfolyam, akkor viszont olcsó a forint, és esetleg azt érdemes vásárolni, vagyis az EURHUF keresztet eladni.

Devizapiaci azonnali ügyletek

Azonnali ügyletek elszámolása

A devizapiac elszámolásában is különbözik a legtöbb befektetési piactól. Azt már ugye említettük, hogy ennek a piacnak a motorját a bankközi devizapiac adja, és ezért ezt tekintjük alapnak. Minden további kereskedés erre a piacra épül, vagyis ennek valamilyen származtatott formája.

A bankközi devizapiacon a bankok egymással kötött ügyleteinek elszámolása T+2 napra történik, vagyis az üzletkötés napjához (Tárgynap) mérten a második kereskedési napon van az elszámolás, amikor is a bankok egymásnak utalják a különböző devizák elszámolási értékét. Ezt nevezzük azonnali, vagy spot piacnak. Van 2 devizapár, amelynek teljesítése eltér az említett T+2 napos elszámolástól, ez pedig az USDCAD és az USDTRY, itt ugyanis egynapos teljesítés a szokvány.

Érdekesség: T+2 napos elszámolás kialakulása: A kereskedelmi bankok egymás közötti elszámolásánál különböző számlavezető bankokat használnak, amelynek az a lényege, hogy egy adott devizában csak az adott ország saját bankja teljesítheti az elszámolásokat. Amennyiben tehát például a Magyar Takarékszövetkezeti Bank japán jen konverziót hajt végre, akkor ezt a Japánban lévő számlavezető bankja teljesíti neki az ő rendelkezése alapján. Emiatt viszont a magyar idő szerint délutáni üzletkötéseket (az időeltolódás miatt) csak a következő japán kereskedési napon, vagyis hajnalban tudják feldolgozni és így az utalással együtt kalkulált biztos teljesüléshez szükség van 2 napra.

A T+2 napos elszámolási standard akkor is igaz, ha egy vállalat, vagy magánszemély szeretne a bankjánál deviza konverziót kérni. Ugyanakkor különleges esetekben, és persze külön költségekért lehet kérni aznapi, vagy T+1-re szóló átváltást is, de a külön megjegyzés nélkül érkező megbízások mindig második kereskedési napra teljesülnek.

Befektetési célra fejlesztett spot kereskedés

A befektetési lehetőségek egyik legmodernebb formája, amelyet általában az online kereskedési rendszerek nyújtanak, egy speciális spot kereskedési lehetőség. Itt az ügyfél azonnali árakon üzletel, de konverzió mégsem történik T+2 napra, ugyanis a rendszere automatikusan 1 nappal mindig meghosszabbítja a határidőt egészen addig, amíg az ügyfél a pozíciót le nem zárja. Ekkor történik meg az árfolyamkülönbözet alapján az elszámolás.

Összességében tehát elmondható, hogy az azonnali ügyletek elsősorban a tényleges deviza váltásokra alakultak ki, és ennek megfelelően találták ki a T+2 napos elszámolást is. Ahogy a deviza spekuláció folyamatosan nőtt a piacon, úgy változtak a piaci lehetőségek is. A bankok egymás közti kereskedésében (akár spekulatív akár nem) a mai napig megmaradt ez az elszámolási forma. Ugyanakkor a kisbefektetők által elérhető piacokon más lehetőségek kerültek előtérbe, amelyeknek egyaránt az a lényege, hogy ne kelljen a devizákat konvertálni a kereskedésnek megfelelően, csupán a vételi és az eladási árfolyam közötti különbözet legyen elszámolva.

Devizapiaci határidős ügyletek

Szállításos határidős ügyletek

A határidős piac kialakulása a devizák esetében nagyjából egybeesik a fejlődés első komolyabb lendületével. Amikor ugyanis ez a viszonylag szűk kereteket biztosító spot elszámolás már sok szereplőnek nem elégítette ki az igényeit, akkor kénytelenek voltak új megoldásokat találni. Ez az igény elsődlegesen a fedezeti ügyleteknél merült fel, hiszen ahogy nőtt a devizák árfolyamának változékonysága úgy lett egyre nagyobb igény a piaci szereplőknek a kockázatuk csökkentésére. Itt most azokról a szereplőkről van szó, akik tényleges konverzióra szorulnak, tehát például exportálnak, vagy importálnak árút és ezért a bevételeik és a kiadásaik más-más devizában keletkeznek.

Az Ő esetükben logikusnak tűnt egy olyan határidős megegyezés létesítése, amikor is az elszámolás nem T+2 nappal történik meg, hanem éppen akkor, amikor a tényleges pénzmozgásuk jelentkezik. Ezzel tudták gyakorlatilag előre rögzíteni az átváltási árfolyamot, és minimálisra csökkenteni az átváltásokból adódó kockázatot.

Ezt a típusú ügyletet a későbbi verziók kialakulása óta szállításos határidős ügyletkötésnek nevezzük. A lényege tehát, hogy a konverzió ténylegesen megtörténik, csak nem a T+2-es határidőre, hanem egy az ügyfél által meghatározott határidőre. Már itt fontos megemlíteni, a Fejezet utolsó pontjában részletezett határidős árakat, hiszen a fedezeti ügyleteknél is fontos figyelembe vennie a határidős piacra lépő cégeknek, hogy a határidős árfolyam az érintett devizák kamatainak segítségével kalkulálódik és sok esetben nem egyezik meg az azonnali árral. (Forint esetében jelentős eltérések is lehetnek)

Példa: Számítógép alkatrészeket exportáló cég 2 üzemmel rendelkezik Budapest környékén, mindkettőnél magyar forintban kialkudott bérleti díja van, és dolgozóit is hazai devizában fizeti ki. Beszállítóival is forintos megállapodást kötött. Havi átlagos kiadásai 2.200.000 Ft-ra rúgnak, alapanyag beszerzése pedig 9.000.000Ft. Szerződés szerint havi 25.000 eurónyi árut szállít Franciaországba, és ugyanennyit Németországba. Minden hónap 15. napján fizetnek neki a partnerek. Ha az exportőr tart attól, hogy a forint árfolyama tovább erősödhet, vagy csak egyszerűen kalkulálhatóvá szeretné tenni a jövbeni bevételeit, akkor határidős szállításos ügyleteket köthet minden hónap 15-ére, amikor is konvertálja a beérkező euróját. Feltételezve egy 270-es azonnali árfolyamot, egy 6,5%-os forint kamatot és egy 1%-os euró kamatot, a fedezeti ügyleteket 3 hónapra a következőképpen tudná végrehajtani:

1 hónap múlva: 271,15-ös eladás
2 hónap múlva: 272,30-as eladás
3 hónap múlva: 273,15-ös eladás

Mindhárom esetben a beérkező 50.000 euróját a bank az előre megállapodott árfolyamon váltja át forintra, függetlenül attól, hogy az aktuális piacon éppen mennyibe kerül egy euró. Ezzel az eredménye előre kalkulálhatóvá válik.

Elszámolás alapú határidős ügyletek

A fedezeti ügyletek megjelenés után a spekulatív befektetők is megtalálták a számításaikat a határidős ügyletekben, hiszen ezzel lehetőség nyílt arra, hogy nem kell azonnal rendelkezésre bocsátani az ügylet teljes ellenértékét, csak bizonyos határidő elteltével. Sőt, ha a határidő lejárta előtt az ügyfél zárja is az adott pozíciót, vagyis ugyanakkora összeget eladás esetén visszavásárol, vásárlás esetén pedig elad, akkor a nettósított elszámolás alapján nem is kell rendelkezésre bocsátania az ügylet ellenértékét.

Ez vezetett el odáig, hogy a növekvő spekulatív befektetői réteg hatására a piac is módosult, és kialakultak az elszámolás alapú határidős termékek. Itt egyáltalán nem is volt cél a tényleges deviza konverzió, csak és kizárólag az árfolyam mozgásának kihasználása, vagyis a megegyezés alapján az ügyfél garanciát vállal arra, hogy a lejárat előtt mindenképpen lezárja a pozíciót, és ezáltal nem teremt tényleges konverziós, csak egy árfolyam különbözet elszámolási igényt.

Ezeket figyelembe véve alakították ki a tőkeáttételt is, amit a következő fejezetben fejtünk ki bővebben.

A bankközi piacon kötött határidős ügyletek összefoglaló neve: Forward ügyletek

Tőzsdei határidős ügyletek

A határidős piacok második fontos terepe a tőzsdéken keresendő. Miután a devizapiac ismertsége és elterjedése egyre széleskörűbb lett, a tőzsdéknek is el kellett azon gondolkozni, hogy termékeket dolgozzanak ki a különböző devizapárokra. Ennek megfelelően a 80-as években a legfontosabb tőzsdéken megjelentek a deviza kontraktusok. Majd ezeknek a száma töretlenül emelkedett mind a mai napig. Ugyanakkor a tőzsdéken történő megjelenés mellett is a bankközi piac maradt a devizák alapvető forgalmi helyszíne.

Nézzük milyen különbségeket jelent a tőzsdei határidős kereskedés a bankközihez képest:

• Mivel a tőzsde alapelve, hogy szabványosított termékekről szóljon ezért itt mindig kontraktusokat hoznak létre, ami pontosan körülhatárolja a terméket. Jelen esetben ennek elsődlegesen a méret miatt van jelentőssége, vagyis amekkora egy kontraktus (lehet 1000, 10.000, vagy akár 125.000 is) annál kisebb egység tört összegként sem kereskedhető.
• A tőzsdék ezen kontraktus méreteknek megfelelően állapítják meg a fedezet igényeket is, amely általában valamivel magasabb, mint a bankközi piacon szokásos fedezetigény, vagyis itt kisebb tőkeáttétel érhető el (lásd részletesebben a következő fejezetben).
• A tőzsdei elszámolóház (Klíringház) viszont garanciát nyújt, és az ügyfélnek kisebb a partner kockázata, mintha egy konkrét bankkal kötné meg az ügyletet. (lásd még 1.1. Fejezetben) Ez különösen a 2008-as Lehman Brothers csődöt követően értékelődött fel.
• A tőzsdén legtöbbször napi elszámolás van, vagyis minden kereskedési nap végén, egy a tőzsde rendszere által kalkulált záróár alapján elszámolás történik.

A tőzsdei határidős kötések összefoglaló neve (nemcsak devizákra): Futures ügyletek

Példa: Az ügyfél spekulációs célból eurót szeretne vásárolni forinttal szemben, arra számítva, hogy az árfolyam a közeljövőben emelkedni fog. A Budapesti Értéktőzsdén létező EUR/HUF kontraktus 1000 euróra szól, vagyis ez a legkisebb egység, amit meg tud kötni. Kellő információt gyűjtve, és bízva a jó megérzésben 100 kontraktus vásárlása mellett dönt, a novemberi, vagyis egy hónapos határidőre. A határidős ár, amin lehetősége van ezt megkötni 271,50. (ez ugye az eladási ár volt!!)

Másnap a novemberi elszámoló ár 272,50, vagyis az ügyfél napi elszámolása:

(Napi záróár – Nyitóár) * Kontraktus mennyiség * Kontraktus méret
(272,50 – 271,50) * 100 * 1000 = 100.000HUF, amely ténylegesen jóváírásra kerül az ügyfél számláján, és ez minden egyes napot követően az aktuális záróárral megtörténik:
(Napi záróár – Előző napi záróár) * Kontraktus mennyiség * Kontraktus méret

Határidős árfolyamok

Habár a konkrét kalkulációs metódusokra csak a haladó füzetben térünk majd ki, a megértés, és a könnyebb tájékozódás kedvéért mindenképpen meg kell említeni a határidős árfolyamokat. Miután az előző bekezdésekben tisztáztuk, hogy hogyan alakult ki és milyen jelentőssége van a határidős kereskedésnek most nézzük meg, hogy mi alapján változik a határidős ár az azonnali árhoz képest.

Az eltérést, mint a legtöbb határidős piacon, itt is a kamatokból adódik. A lényeges különbség azonban az, hogy itt nem csupán egy a kereskedési ország kamataiból számolt finanszírozási költségről van szó, hanem konkrétan a két érintett deviza (devizapár) kamat különbségének hatásáról.

Modellezhetjük úgy is a határidős ügyletkötést, hogy az a deviza, amelyiket megvásároljuk, azzal a határidő lejártáig mi rendelkezünk, és a kamatait is mi kaphatjuk meg. Ugyanakkor az a deviza, amely eladásra kerül, úgy modellezhető, mintha hitelbe vettük volna fel, vagyis ott a kamatokat nekünk kell megfizetni. Ebből adódóan a kamatkülönbség leegyszerűsítve az általunk megvásárolt deviza, és az általunk eladott deviza kamatának különbségéből kalkulálható. Természetesen mindig időarányosan kell számolni az általában éves kamatokkal.

Képlet (haladó!!):

Ami ebből jelen tanulási fázisban fontos, hogy rögzüljön, hogy amennyiben a magasabb kamatozású devizát vesszük, és az alacsonyabb kamatút adjuk el, akkor a határidős ár számunkra kedvezőbben alakul, vagyis az „idő nekünk dolgozik”.

Ha viszont az alacsonyabb kamatozású devizát vesszük, és a magasabb kamatozásút adjuk el, akkor minél hosszabb ideig tartjuk a pozíciót, annál több finanszírozási költséggel, vagyis kamatveszteséggel kell számolnunk.

Tőkeáttétel

Tőkeáttétel fogalma

Az előző fejezetben már körbejártuk a határidős piacok kialakulását. Most ebből kifejezetten a spekulatív befektetői réteg számára létrehozott, elszámolásos határidős ügyletekre fókuszálunk.

Mint említettük, ennek lényege, hogy az ügylet megnyitásakor az ügyfélnek nem szükséges az ügylet teljes értékét rendelkezésre bocsátani, hiszen garanciát vállal arra, hogy mielőtt a lejárat napja elérkezik, a pozícióját egy ellenirányú kötéssel lezárja. Természetesen nyitás és a zárás napja között az árfolyam akár jelentősen is elmozdulhat, ezért valami fedezetet az esetleges veszteségek kiegyenlítésére rendelkezésre kell bocsátani.

Korábban – a technikai fejlettség egy alacsonyabb fokán – ez általában úgy zajlott, hogy a termékek kidolgozásánál a kockázatért felelős szakemberek megvizsgálták, hogy egy adott devizapár napi elmozdulása milyen maximális mértéket öltött a múltbéli statisztikák alapján, és ezt az értéket (némi biztonsági szorzóval megnövelve) állapították meg fedezeti értéknek. Ennek természetesen az volt az oka, hogy a fedezetvizsgálatot általában naponta egyszer hajtották végre. Vagyis a nap végén megvizsgálták, hogy az ügyfél nyitott pozíciója a napi elmozdulásnak köszönhetően hogyan értékelhető, és amennyiben ez veszteséget jelzett, akkor ezt a veszteséget az ügyféltől plusz fedezetként bekérték.

Példa: Az EURHUF esetében azt állapították meg, hogy a maximális napi elmozdulás 12Ft, akkor egy 100.000 euró megvásárlásához nem kell a (275,00-ös árfolyam esetén) 27,500,000 Ft-os ellenértéket rendelkezésre bocsátani, csak a napi elmozdulást garantáló 1,200,000 Ft-ot. De amennyiben a következő napra az árfolyam 3 forintos elmozdulást produkált a rossz irányba, vagyis lemegy 272-re, a következő napra vetítve az 1,200,000 forintos fedezeti értéknek akkor is meg kell lennie, vagyis a 300,000 forintos veszteséget pótolni kell.

Tőkeáttételnek azt a hányadost nevezzük, amely a fedezetre bocsátott tőke és a ténylegesen megmozgatott érték között van.

A példa esetében a 27,500,000/1,200,000 = 23. Tehát ennél a példánál 23-szoros tőkeáttételről beszélünk.

Ez azonban mindig csak a maximális lehetőséget adja meg, amellyel a befektetőnek nem feltétlenül kell élniük. Vagyis a tőkeáttétel egy olyan mutató, amit a befektető saját maga is tud befolyásolni. Az előbb említett mennyiséget ugyanis ha 2,4 millió forintos tőkénk terhére kötjük meg akkor a tőkeáttétel 11 és félszeres, vagyis éppen fele az előbb kalkuláltnak.

Tőkeáttétel és kockázat összefüggése

Azt általában a kezdő befektetők is tudják, hogy minél nagyobb a tőkeáttétel, annál nagyobb a kockázat is. De hogy pontosan miért, azt most megpróbáljuk teljesen világossá tenni.

Példa: Az előbb említett 2,400,000 Ft-os tőkével ezúttal 200,000 eurós pozíciót kötünk, vagyis a tőkeáttétel 23-szoros, mint a legelső kalkulációnál. Ebben az esetben árfolyam 1%-os elmozdulása, a tőkénkre vetítve 23%-os változást jelent, mivel 1% az 2.75 forintos mozgást jelent, vagyis a 200.000-es pozíció esetén (200.000 * 2,75) 550,000 forintos veszteséget jelenthet, ami éppen 23%-a az 2,400,000 forintnak. Ugyanezzel a 2,400,000 Ft-os tőkével, ha csak 100.000 eurós pozíciót nyitunk, akkor 275.000 forintot, vagyis a teljes tőkénkre vetítve csupán 11,5%-os veszteséget jelenthet..

Elmondható tehát, hogy a tőkeáttétel azt is kifejezi, hogy az árfolyam 1%-os elmozdulása a tőkére vetítve mekkora veszteséget / nyereséget jelent.

Speciális kockázatok a devizapiacokon

Az eddig leírtak alapján, de különösen a legutóbbi fejezet számadatait figyelve azt hiszem jól látható, hogy a határidős devizakereskedés jelentős kockázatokat rejt magában. Ennek elsődleges oka a tőkeáttétel, vagyis, hogy az ügyfél szélsőséges esetben a teljes tőkéjét is elveszítheti, anélkül hogy az árfolyamok nullázódnának.

A TŐKEÁTTÉTELES PIACOK, TEHÁT A LEGKOCKÁZATOSABB BEFEKTETÉSI PIACOK.

Nagyon fontos, hogy az ember ismerje meg a piacot minél jobban, és használja ki azokat az eszközöket, amik a kockázat kezelésére széles körben rendelkezésre állnak. Fontos a tájékozottság és az információk követése, amit a mai internetes világban mindenki könnyedén megtehet akár otthonról is, de nagy segítség lehet ebben egy szakértő, aki a kívánt információkkal bármikor el tudja látni az Ügyfelet. Természetesen attól, hogy minden információnak birtokában vagyunk, és a piacot is megismertük, még nem leszünk feltétlen sikeres befektetők, de tettünk egy jelentős lépést ennek irányába.

Ha az ember fel tudja mérni saját kockázat vállalási hajlandóságát, és ki tudja használni a tőkeáttétel illetve veszteség maximalizálás (stop-loss) eszközeit arra, hogy ennek megfelelően lépjen a piacra, akkor már nagy baj nem érheti, és adott esetben az elején egy kis segítséggel könnyen kijárhatja azt az utat, amellyel hosszú távon sikeres befektetési döntéseket tud majd hozni.

Vissza     Tovább